Egyre kevesebb terhességmegszakítás történik Szatmár megyében
Alig akad napjainkban olyannyira megosztó kérdés, mint a művi abortusz, azaz a nő kérésére elvégzett terhességmegszakítás problémája. Míg sokak szerint a nem kívánt terhesség ily módon történő megszakítása életellenes bűn, mások szerint az anyának joga van úgy dönteni, hogy nem szeretné világra hozni babáját és inkább aláveti magát az e célból elvégzett procedúrának. Legyen bárhogy is, az ítéletformálás nélkül is bizton állítható, hogy Szatmár megyében az utóbbi években számottevően csökkent a megszakítások száma.
Romániában 1966–1990 között volt hatályos a „Decret 770” törvény, amely egyszerre tiltotta be az anya döntésére végzett abortuszt és valamennyi fogamzásgátló eszközt. A hatályos időszakban évente 300-500 fővel nőtt az abortusz következtében elhunyt anyák száma. Az élveszületett gyermekek száma ezalatt évi 50 000-180 000-rel nőtt meg. A szigorítás egy év alatt 78%-ról 28%-ra csökkentette az abortusszal végződő várandósságok arányát, a törvény hatályon kívül helyezésekor ugyanez az arány egy év alatt 34%-ról 76%-ra nőtt fel, s ezzel világszinten is az élmezőnybe került az ország.
Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mi a helyzet napjainkban, s főképp mi a helyzet Szatmár megyében. Az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint 2016-ban 171 művi abortuszt végeztek el megyénkben a terhes nők önálló döntésének eredményeként, majd 2017-ben ezek száma 93-ra esett, 2018 első kilenc hónapjában pedig csak még csak 65-nél járt a számláló. Szemmel látható tehát, hogy a terhességmegszakításos esetek száma konstans csökkenést mutat, ám nem csak ez ad örömre okot, hanem az is, hogy az említett években megyénk területén nem jegyeztek fel egyetlen magzatelhajtást, azaz törvénytelen terhességmegszakítást sem. A teljes képhez azonban közölnünk kell a befejezetlen vetélések számát is. Az abortus incompletus szakszóval illetett esetben a magzat még a méhben elhal, megmentésére tehát semmi esély, így a visszamaradt részeket műtéti után kell eltávolítani. Az ilyen jellegű beavatkozások száma 2018 első kilenc hónapjában 329 volt. Mindemellett külön kategóriaként kezelik a spontán vetéléseket is, ám arra ezen cikkünkben nem térünk ki.
Hogy mi áll a terhes nők azon döntése mögött, hogy nem szeretnék világra hozni a csöppséget? A Medical Science Monitor szaklapban megjelent írás szerint a nők 64 százaléka nyomásként élte meg a terhességmegszakítást, ebben látva az egyetlen megoldást. A leggyakrabban felhozott okok között az alábbiakat említhetjük: az apa nem szeretné a gyermeket, az apa elhagyja a terhes nőt, a nő anyagilag függ a férfitól, mely azt kéri tőle, hogy vetesse el a gyermeket, a nő egy erőszakos kapcsolatban él, melyből nem tud szabadulni, illetve sokan a társadalmi megbélyegzéstől félnek, melyet egy házasságon kívüli gyermek megszülése jelentene számára.
Következtetéseinket most úgy is levonhatjuk, hogy nem mondunk ítéletet azon lányok és nők felett, akik ezen út mellett döntenek. Kétség sem fér hozzá, hogy már kamaszkorban nagy szükség volna a védekezési módszerekre is részletesen kitérő szexuális felvilágosításra, ugyanis az így megszerzett tudás révén nem csak a nem kívánt terhességeknek, hanem a szexuális úton terjedő fertőzéseknek is gátat lehetne szabni. Végezetül álljon itt egy számadat, mely további gondolkodásra ösztönözheti az olvasót: 2017-ben Romániában 18 938, 15 és 19 év közti lány szült gyermeket, s közülük 700 még a 15. életévét sem töltötte be.
